Érzelmi állapota nem túl feldúlt, inkább üres és bambul, reflexei, látása lelassult az egész napos üléstől az irodában. Ma sem történt különösebben izgalmas dolog vele, bár ezt később is jobban szerette volna.
Holnap Gyógymasszőr lesz hivatalosan is, már csak a szóbelik vannak hátra.
Egy lejtőhöz ér, gyorsul a bicikli, az útban két rönk, nem messze telefonál valaki.
Nekihajt az egyiknek, repül a levegőben, közben nem gondol semmire, földet ér.
- Bocs le kell tennem - hallatszik néhány méterre.
A landolt srác az eget bámulja és mosolyog. Valahol tudja hogy felelőtlensége ellenére is vigyáztak rá.
- Minden rendben?
- Aha. Megpróbálok felülni.
Reccsenő hang a bal váll felől.
- Valami nem oké. Ránézett a bal vállára.
- Szerintem kificamodott a kulcscsontom. Nem nagyon megy a felkelés se, kényelmesebb a táskámon feküdni (ami tompíthatta a becsapódás egy részét).
- Most mit kéne csinálnom? Nem vagyok járatos az ilyesmiben...
- Mentőt hívni. Hívjuk fel munkatársam is, hogy a bicikli visszakerüljön a munkahelyre.
Közben biciklisták jönnek az úton, kihívjuk a mentőt. Előre mennek, hogy segítsenek a mentőknek idetalálni.
Ideérnek a mentők, és munkatársam illetve barátnője is, akik viszonylag közel romantikáztak. Kapok egy háromszögletű kendőt, majd felkísérnek a mentőhöz.
- Út közben nyugodtan szívjál bele a nitralginba ha fáj. Mondá az egyik mentős, akinek jobb programja is lett volna, és esetem előtt indult volna.
Orvosi vizsgálat, Röntgen, 1 óra várakozás.
| A kép nem a saját rtg. felvételem. |
A főorvos vizsgált, aztán ecsetelte a munkatársainak, hogy ezek a biciklisek egytől egyig idióták. Jogosnak érzem, a tuskóra se akarom rákenni, kizárólag az én felelőtlenségem volt a baleset. Ennek ellenére bűntudatom sincs, már nem tudok rajta változtatni.
Felkötik a karom, csütörtökön menjek vissza ha meg akarom műttetni. Húzóhurkos műtétet javasolnak.
Munkatársamék hazavisznek, rendesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése